Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Futura története

Magtár - A Futura története

 

 

                                                     A mosoni gabonaraktár
 
     A mosoni gabonaraktár a városrész (alsó) főutcájának jellegzetes épülete. Építésére és korai történetére vonatkozóan ismereteink nem teljesen pontosak a főhercegi levéltár megsemmisülése miatt. A XVIII. századi műemlék épület építtetésére vonatkozóan nincsen kétséget kizáró levéltári forrásunk. Az építést földszinti régebbi kőemlék (1705) és a fa belső szerkezet egyik oszlopába vágott 1751-es évszám datálja. Az 1752. évi elkészülés a legelterjedtebb a - nem hivatkozott – helyismereti irodalomban. Ez az évszám nem korabeli eredeti, hanem visszadatáló forrásból való. 
    Az első térképi ábrázolás a mezővárosról II. József összeírása idején készült, az 1780-as évek közepén. Ezen az épület nincs kiemelve a mosoni Fő utca többi házai közül. Ugyanúgy van a bal oldalon hátra nyúló gazdasági épülete és a többi házzal egybeépülő utcai frontja. Lehetséges, hogy a hadmérnökök sematikus rajza miatt lett ilyen a későbbi Magtár utca melletti gabonaraktár és a Fehér Ló is. A hozzá tartozó leírás nem ad az építmény méretéről felvilágosítást. A hátra nyúló épületrész Mosonban mindenütt a család gabonaraktára (is) volt. A magtár létére van egy közvetett bizonyíték is. A rossz gazdasági helyzet miatt az uralkodó 1782. március 24-én kelt rendelettel megengedte, hogy az országban 8 helyen az adót gabonában is le lehessen róni. Ehhez megfelelő tároló kapacitás kellett, ami Mosonban megvolt. Ennek nagy méretűnek kellett lennie és Habsburg magán vagy kincstári tulajdonúnak.  
     Az épület megépítése óta nem sokat változhatott. Három emeletes, az út mentén hosszan elnyúló késő barokk forma, jelentősen eltér a magyaróvári, 1671 körül épült legkorábbi hazai barokk magtártól, amelyet a Drasskovichok építettek. A mosoniak késő barokk raktárának számos kis ablaka a Lajta hegységből származik, kőkeretes, anyaga tégla, nyeregtetős, ablaksor párral a tetőn, függőleges oldalsó ablakokkal, szinte már klasszicizáló kivitelben. Belső kialakítása faszerkezetes, háromemeletes, egységes belső megjelenésű, valószínűleg kezdetektől két bejárata volt. A hátsó középsőt egy alaprajz is ábrázolja. A mögötte levő gazdasági épület – amelyet egy reformkori ábrázolás mutat – kocsiszín lehetett.
     Az építményt a magyaróvári központú főhercegi uradalom emelte a mosoni gabonakonjunktúra
kiaknázására. A városképi jelentőségű épület azóta a mosoni gabonaraktárak közül egyedül maradt meg. Az 1806-ban épített raktár, a későbbi főhercegi cukorgyár 1874-ben a Kühne – gyár része lett. Ennek kalandosabb a története, mert 1848. december 18-án, a mosoni csata napján a magyar huszárok a maradék gabonát az épületben felgyújtották. Leégett tetejű gabonaraktárt mutat egy 1852-ből való nyomat a mosoni kikötőből. Talán ezért is esett erre a választás, hogy az 1850-es, 1860-as évek cukor konjunktúrájába bekapcsolják. Míg Magyaróváron a malom, Mosonban a gabonakereskedelem alakított ki befogadó kapacitásokat. A kisebb gabonaraktárak és a mosoni hátranyúló gazdasági udvari épületek fokozatosan szűntek meg gabonatárolók lenni.
     Az első kataszteri felmérés előtti időkből (1845) fennmaradt egy színvonalas térkép Moson belső részéről. Ez az ábrázolás Károly főherceg (Albert Kázmér fogadott utóda) uradalmi részeként ábrázolja a telkekre osztott települést. Itt a 91.(helyrajzi és egyben még házszám) alatt egyértelműen és jól elkülönülten ábrázolja az utcával párhuzamos gabonaraktárt. 1826-ban a főhercegi uradalom hitbizomány lett, és ehhez tartozott a raktár és számos községbeli javadalom.
      Az 1857-es első kataszteri felmérés szerint Albrecht főherceg nagy és kis magtárral (Grosse und
Kleine Schüttkasten) is rendelkezett itt. A Kis Magtár, a „Sikkaszni” később, 1980-ig munkások nem éppen komfortos lakhelyéül szolgált. A terület udvarral és kerttel rendelkezett. Ezen kívül   a cukorgyár, a salétromház, a zsidó ház és az Angyal vendéglő is a főherceg birtokában volt, s több tucatnyi ház és gazdasági épület.(Volt egy kastélya is északkeletre, a későbbi KISZ lakótelep irányában.) A magtár pontos helyét és környezetét jó térkép mutatja. Eszerint az épület mögött szín volt, ami a rakodást megkönnyítette. A Fehér Ló felé húzódtak még kísérő épületek. Itt látható még egy, már említett ház és a telekhatárra húzódó keskenyebb gazdasági épület. Tulajdonosa a főhercegi uradalom: Lotharingiai Ferenc, Mária Terézia férje; Albert Kázmér gazdasági tanintézet alapító; Károly Lajos, az asperni győző; később Habsburg Albrecht, akitől a birtokot és az épületegyüttest 1896-ban Frigyes főherceg örökölte.
       A második kataszteri felmérés szerint ház található a 95. számon, udvarral és gazdasági épülettel a belső telken, 1221 négyszögölön. Eszerint a területet, ami fuvarozásra is szolgált, megnagyobbították és a nagy magtár köré továbbra is építkeztek.(A 95.számú vályogház a maga 46 lakrészével nem volt a legjobb lakás Mosonban.) Talán terjeszkedni akart az uradalom a magtár mögötti rész megszerzésével, de újabb magtárt már nem épített.
        A dualizmus időszakában a főhercegi uradalom még virágzott. Ekkor pucolták be másodszor az épületet.(Ilyen épületet általában 100 évenként vakolnak kívülről.) Ám a mosoni gabonakereskedelem fokozatosan lehanyatlott. A két világháború között már válságban volt, akárcsak a Habsburg uradalom. Ebből az időből maradtak fenn a magtár fényképi ábrázolásai. Ebben az időben az épület kívülről elhanyagolt volt, különösen a községi Fehér Lóhoz viszonyítva. 
        Frigyes főherceg halála után fia, az ifjabb Albrecht az épület eladása mellett döntött. 1937-ben (augusztus 31.) eladta a magtárt Moson nagyközségnek. A vételár tetemes, 42 000 pengő volt. A nagyközség a vételárat 5200 pengős részletekben fizette. A városegyesítés miatt csak 1943. április 2-án tettek pontot az ügyre. Ehhez a Magyar Főudvarnagyi Bíróság beleegyezése is szükséges volt, mert a birtok hitbizománynak számított. Ekkoriban a magtárt az országos szervezésű Futúra R.T. működtette, és elsősorban gabonával kereskedett. A mosoni gabonatermelő nagygazdák voltak a fő ügyfelek. A Futúra az 1930-as évek végén az uradalommal állt bérleti viszonyban, ami a tulajdonosváltáskor némi bonyodalmat okozott. De így is a – rég megszűnt – gazdasági társaság adott nevet a Dunántúl egyik legnagyobb megmaradt hajdani raktárépületének, amit helyben rövid u-val ejtenek, sőt írnak. 
      1949-től 1953-ig a Mosonmagyaróvári Ingatlan Kezelő Osztály diszponált az épület felett.
1953-ban államosították, és a Győr-Sopron megyei Terményforgalmi Vállalat (Győr) kapta meg.
1962-65 között a megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat használta. 1964-től a Magyar Gabona Tröszt kezelhette a rendszerváltozás megkezdéséig. A magtár a XX. század végére egyedül maradt, eltűntek mellőle a melléképületek, hasonlóan az 1845-ös állapothoz. 1995-ben ismét Mosonmagyaróvár városé lett. Az új tulajdonos bepucolta és a tetőt is kijavította. Azóta kiadja a háromszintes épületet, amellyel most nagy terve van, látványtárat alakítana ki itt.
                                                                                                             
                                                                                        Enzsöl Imre
 
 
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 




Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2017 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 256349
Hónap: 3208
Nap: 94