Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


85 éve szűnt meg Moson vármegye

Az első világháborút lezáró trianoni szerződés Nagy-Magyarország egykori megyéi közül tízet hagyott meg épségben, 28-at teljes egészében elcsatoltak, 25-öt pedig Magyarország és a szomszédos államok közt osztottak fel.

A békediktátum becikkelyezése - 1921. XXXIII. tc. június 26. - Moson megye területi épségét is érintette. A Moson megyei területek Ausztriának való átadása - rövid fegyveres incidensek miatt - november közepére történt meg.

A megyei törvényhatóság hivatalos tiltakozását a november 16-ai közgyűlésén fejtette ki: „…a vármegye területének a trianoni békeszerződés folytán megszabott épsége és a vármegyéből elszakított és Ausztriához csatolt testvéreink fölött érzett mélységes gyászunk külső jeléül elrendeli, hogy mindaddig, amíg a vármegye ezeréves egységét vissza nem nyeri minden közgyűlési és ünnepi alkalommal a vármegyeház ormára, középen a magyar Szent Koronával és a megyecímerrel ellátott, a vármegyei színekből álló zászló tűzessék ki félárbocra engedve…”.

Az országcsonkolás következtében Moson vármegyétől elcsatolták a teljes nezsideri járást 19 községgel, a magyaróváriból 2, a rajkaiból 7 községet, összesen 28-at; időközben idecsatolták a Pozsony megyei Dunaszigeteket. A 61 településből megmaradt 32 község és az 1921-ben rendezett tanácsú várossá nyilvánított Magyaróvár. A végleges határ megállapítása után a csonka-vármegye területe 993 km

2 lett a közel kétezez négyzetkilométerből, lakosságát tekintve pedig az 1920-as népszámlálási adatok figyelembevételével 53227 fő lett a százezerből.

1921 decemberében Csatáry Elek alispán még a csonka vármegye lakossági és területi adatait tekintélyes méretűnek tartotta, mely elviselhető mértékű pótadóemeléssel önállóságra képes „ Ha tehát kitartunk vármegyénk önállósága és a vármegyei önkormányzat mellett és ősi autonómiánk változatlan fenntartásához ragaszkodunk Csonka-Mosonvármegye mindig életképes leend.”

A békeszerződés felszínre hozta a megyei közigazgatások felülvizsgálatát. 1920 és 1921-ben is felmerült már a csonka vármegyék rendezése azonban merev ellenállásba ütközött, majd csak 1923-ra tette lehetővé a politikai helyzet az elintézését.

1922 őszén felröppent a hír, hogy a kormány takarékossági okokból a csonka és kisebb vármegyék főispánságainak megszüntetését tervezi, később pedig már a megyék megszüntetéséről és egyesítéséről is szó van. Moson megye élére pedig a soproni főispánt neveznék ki. A Moson megyeiek azonban földrajzi fekvés és közlekedési kapcsolatok indoklásával a győri főispán ide való kinevezése mellett lobbiztak országgyűlési képviselőiken keresztül. Mindezek ellenére mégsem ítélték veszélyesnek a helyzetet olyannyira nem, hogy amikor az októberi közgyűlésen egy képviselő felvetette, hogy a vármegye feloszlatása és beolvasztása ellen tiltakozó határozatot kellene hozni, ezt nem látták indokoltnak.

1923 januárjában azonban mégis bekövetkezik a főispán váltás. A még önálló Moson megye főispánját Rétheyt meneszti a kormány és helyére a Győr megyei és városi főispánt Darányi Kálmánt nevezik ki, ezzel visszavonhatatlanul elkezdődött a Győr megyéhez való integrálódás.

A kormány a csonka vármegyék közigazgatásának rendezését pedig az 1923. XXXV. törvénycikk-kel kívánta rendezni. A pénzügyminiszter által 1923. június 28-án beterjesztett javaslat „a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszámának csökkentéséről és egyes kapcsolatos intézkedésekről” szólt. A törvény gyakorlatilag a közalkalmazottak 20%-os létszámcsökkentéséről szólt. A törvény II. fejezet 11.§-a Szervezeti változtatások alatt közölte a vármegyék közigazgatásilag ideiglenes egyesítését, köztük Győr, Moson és Pozsony vármegyékét is Győr székhellyel és öt járással. Az egyesített megyékre közigazgatási tekintetben pedig úgy kell tekinteni mintha együtt alkotnának egy vármegyét.

A Moson megyeiek a javaslat elfogadása elleni állásfoglalást, és egy Budapestre küldendő küldöttség kiállítását tartotta szükségesnek. Erényi Károly mosonszolnoki esperesplébános megyebizottsági tag szervezett gyűlést, június 18-ára a vármegyeházára. Hivatalvezetők véleményét is kikérték, de mind a megyei tanfelügyelő, mind az államépítészeti hivatal főtanácsadója borúlátó volt a hivatalok megmaradása tekintetében. Vajda György vármegyei főlevéltáros véleménye alapján:„... a vármegyék összekapcsolása után kell, hogy a levéltár Magyaróvárott maradjon. .... Mosonvármegye levéltára Mosonvármegye múltbani kultúráját, eseményekben dús történetét tartalmazza, az ősök emlékét, a cselekedetekről szóló krónikákat, a közügyekben töltött fáradalmakról szóló jegyzőkönyveket pedig nemcsak jogunk, de szinte kötelességünk az utódoknak híven megőrizni ...”.

A tiltakozó gyűlésen kivétel nélkül minden község képviselője felsorakozott, hivatalnokok is, sőt még egyesületek is. Erényi Károlytól elhangzott, hogy „... a békeszerződéssel ugyan megcsonkították a megyét, de volt remény a feltámadásban, most azonban a teljes felszámolás előtt áll, mégpedig a magyar kormány részéről és pénzügyi okokból...”. A gyűlés emlékiratot fogalmazott meg, melyet másnap egy 40 tagú küldöttség adott át a parlamentben.

A küldöttséget Bethlen István miniszterelnök és Rakovszky Iván belügyminiszter fogadta a képviselőház kupolatermében. Kühne Lóránd nyújtotta át a miniszterelnöknek a tiltakozó emlékiratot, és a megye nevében szóban is kifejtette kérelmét és tiltakozását, Magyaróvár város nevében pedig Hőnel Béla tiltakozott. A kormánytagok méltányolták a megye aggodalmait, de a takarékosság mindenek feletti. Megígérték, hogy egyes intézmények Győrrel megosztva Magyaróváron maradhatnak, és majd kárpótolni fogják a megyeszékhely elvesztését.

Július 25-én a hivatalos megyegyűlés is határozatot fogalmazott meg a pénzügyminiszteri javaslat ellen, melyet a M. kir. kormányhoz és a nemzetgyűléshez intézett: „...Felháborodva utasítjuk vissza e kapkodó javaslatot, ...mely ősi intézményeket akar megváltoztatni, hogy néhány tisztviselőt elbocsáthasson ... Különös felháborodással utasítjuk vissza a javaslat 11. §-át, mely a mi ősi, ezeréves Mosonvármegyénket akarja egy tollvonással megszűntetni, illetve Győrmegyébe olvasztani.”

Utolsóként szeptember 5-én még Proszonits István polgármester Magyaróvár város közgyűlése nevében tiltakozott táviratilag a Kormánynál a csonka vármegye megszűntetése, illetve beolvasztása ellen, de különösen a vármegyei székhely megszűnése és annak Magyaróvárra váró hátrányai miatt.

A nemzetgyűlés 1923. szeptember 8-án elfogadta a javaslatot, mely törvényerőre emelkedett.

Decemberre megtörténtek a hivatalnokok létszámredukciója, minimálisan vettek csak át tisztviselőket, a főjegyzőt, a hivatalban lévő menekült tiszteletbeli szolgabírákat, és a levéltárost. Rendelkeztek a bizottságok, és a törzsvagyonok egyesítéséről. A határozott rendeltetésű alapok megmaradhattak eredeti Moson vármegyei céljaikra - bár ezek a ’30-as évek közepére elsorvadtak. Az egyesített vármegyék 1924-től címereiket az új pecséten egyesítve alkalmazzák, lobogóikat ünnepek alkalmával egymás mellett használják. Az egyesített vármegyék levéltárait 1923-ig külön kell kezelni, aztán egységesen, de az iratokat továbbra is külön kell kezelni. Innentől működik - az 1683 óta bizonyítottan létező és 325 éves – Levéltár, kirendeltségként. Külön kell őrizni továbbá az egyes megyék tulajdonában lévő történelmi, régiségi emlékeket, pecséteket, zászlókat, fegyvereket, képeket, és egyéb emlékeket. Ez a Múzeumra vonatkozott, mely akkor még egyesületi keretek közt működött 1883-óta.

1923. december 20-án tartottak utoljára megyegyűlést - a 115 éves, 1893 decemberében felavatott - Mosonvármegyei székházban. Rámutatva arra: „… hogy a Győrrel való ideiglenes egyesítés a vesztett háború, a súlyos gazdasági helyzet és a megye egy részének Ausztria általi megszállásának következménye. Az egyesítés nem azt jelenti, hogy Moson vármegye nincs többé, mert a vármegye élni fog tovább egyenrangú félként”. (?!)

1923. december 31-ével megszűnt az önálló Moson vármegye, és beolvadt 1924. január 1-vel Győr-Moson-Pozsony közigazgatásilag egyenlőre egyesített vármegyébe.

1945 után Pozsonyt, majd 1950. január 1-től Mosont is mellőzték a megyenévből, és lett Győr-Sopron megye.

Rendszerváltás során a megye, nevében és címerképében is visszahozta Mosont, és 1990. október 1. óta jelenleg is Győr-Moson-Sopron megye a neve, melynek részesei vagyunk.

Moson vármegye nevét civil szervezetek előszeretettel használják, és a helyi sajtó is hű maradt hozzá.

Beregszászi Balázs

 
 




Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2017 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 256349
Hónap: 3208
Nap: 94