Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„Hitünk az emberi méltóság védelmére kötelez”

  

„Hitünk az emberi méltóság védelmére kötelez”

 

Ferenc pápa gondolatát idézve a címben ajánljuk a Zsidanits István Közéleti Társaság előadássorozata első előadásának rövid kivonatát az alábbiakban. A társaság a Piarista-iskolában 2014. januárja és áprilisa között előadássorozatot szervez társadalmunkat, szűkebb környezetünket érintő alapvető kérdésekről.

Az emberi méltóságot leginkább a fogyasztói szemlélet fenyegeti. Ennek szomorú következményei a leánykereskedelem, a kábítószer-használat, a tartós emberi kapcsolatok radikális csökkenése. Társaságunk az örök alapokhoz tér vissza, amikor a görög filozófusok „közjó” fogalmára és a Biblia tanítására alapozza a társadalmi alapelveket.

Az előadásokra szeretettel hívunk minden érdeklődőt. Az elhangzottak kivonatát folyamatosan szeretnénk közkinccsé tenni. A nyitó előadást a közjóról dr. Árvay István alpolgármester tartotta.

A következő előadásra február 20-án lesz, amelynek címe A hit nem magánügy. Előadó Osztie Zoltán, a KÉSZ országos elnöke.

Farkas István piarista, a Társaság elnöke

  

arvay.jpg

A közjó fogalma az arisz­totelizmus hagyományából származik, ahogyan Arisztotelész Politikájában fogalmaz a közjó az állami életben megnyilvánuló jó, az igazság, amely az egész közösségre hasznos.

Aquinói Szent Tamás Summájában a bonum commune a rendszerezés alapelvévé válik. Minthogy minden ember egy civitas (közösség) része, ezért lehetetlen, hogy valamely ember jó legyen, hacsak nincs jó viszonyban a közösségi jóval. ...

A II. Vatikáni Zsinat is foglalkozott a kérdéssel kiemelve, hogy a közjónak két értelme van, egyrészt egy instrumentális része, amelynek központjában a személy önmegvalósítása áll, és jelenti a társadalomnak azt az állapotát, amelyben a szolidaritás jól elrendezett. ...

Az Egyház tanításában régtől fogva központi elem, hogy előnyt kell biztosítani a szegényeknek, elesetteknek, eszközt és esélyt kell adni ahhoz, hogy státusuk szerint emberhez méltóan éljenek.

Minthogy ez a legitimáció csak demokratikusan következhet be, a keresztényeknek síkra kell szállniuk a demokrácia talaján szerveződő politikai szervezetekben, de egyházaikon keresztül is, hogy a szabadságjogokon alapuló eminens igényeket a közjónak megfelelően kieszközöljék. Ezért vannak ott az egyházak az oktatás, szociális gondoskodás szervezeteiben és az ezek működését meghatározó törvényhozó szervekben.

Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa által 2007-ben kiadott Kompendium az egyház társadalmi tanításáról kiemeli a közjónak az erkölccsel, ezen belül is a vallásos erkölccsel való kapcsolatát. Felismerve, hogy a vallásos ember kiteljesedésének legfőbb célja a boldogság elérése, Isten boldog színelátása, amely a közjóra törekvő ember természetes sajátja. ...

Tehát egyik oldalon megjelenik az egyén kiteljesedése, illetve ennek szándéka, a másik oldalon pedig ezen lehetőség megteremtésének kívánt, vagy elutasított eszközrendszere.

Az eszközök oldaláról a politika szükségszerűen szól a hatalomról, még inkább a hatalom gyakorlásáról.

A nemzetállamok pártdemokráciáiban a hatalomért egymással versengő politikai pártoknak feladata, primátusa hogy indítsanak nyilvános akaratformáló folyamatot a közjó alternatív programkoncepciójáról.

A globalizáció tendenciái azt a valós félelmet keltik, hogy a politika egyre inkább elveszti szuverenitását ennek a primátusnak a gyakorlásához, mivel a nemzetállamokon túl még nem született olyan egységes politikai hatalom, amely alkalmas volna a nemzeti hatalomfogyatkozás kompenzálására. Félő, hogy a globalizált gazdaság nem lesz alávethető olyan politikai és jogi keretföltételeknek, amely a közjó perspektívái szerint tájékozódik és szuverenitását  valódi választások adják.

Ahogyan az egyén cselekvése jó és rossz tettekben valósul meg, úgy a társadalmi cselekvés is a közjó irányába, vagy ellenébe ható cselekedetekből válik érzékelhetővé.

Minden politikai hatalom, minden politikus és politikai szervezet a közjó képviseletére és megvalósítására kapott megbízást, amit sem elhárítani sem kisajátítani nem lehet. ...

A létező politikai rendszerek által egyre kezelhetetlenebbé váló társadalmi és természeti folyamatok, helyi és világméretű problémák ellenére az emberiség jövőjével, közös jövőnkkel kapcsolatos optimizmus nem megalapozatlan, hiszen a legkülönbözőbb alapokon nyugvó eszméktől és ideológiáktól vezényelve, vagy pusztán belső késztetésből a világon milliókban munkál a jobbító szándék, a tenni akarás.

A modern ember, ha vallásos is, a közjóra való egyetemes törekvése ellenére sem igazán tudja felfogni és világosan eldönteni, hogy szűkebb vagy tágabb közösségét hedonista földi, vagy spirituális égi értékek szerint rendezze be, hogy hol húzza meg a határokat az individuum és a közösség, ember és természet szükségletei között.

Az Interneten kiterjedt vita folyik arról, hogy a vallásos ember, ezen belül is a vallásos vállalkozó, ha adót csal, kell-e érezzen személyes felelősséget tette miatt, vagy kötelessége, hogy közösségének példát mutatva, úgymond tanúságot tegyen a közjó szolgálatára.

A legtöbb felelősen hozzászóló szerint az egyén és a közösség kapcsolata egy ún. zéró összegű játszma. Persze a másik oldal is megjelenik, amely érvelésében bizonyos körülmények fennállása esetén felmentést ad a legelemibb társadalmi kötelezettség teljesítése alól.

Hogy a jellemezni kívánt helyzetet leíró fogalmat érzékeltessem, hadd idézzem a zéró összegű játszma elnevezésű absztrakció példázataként leginkább bevett tíztehenes példát. Eszerint a példázat szerint adott egy falu, amelyben tíz gazda, tíz tehene együtt legel azon a legelőn, amely pontosan arra elég, hogy a tíz tehenet eltartsa. Ez a mező éves szinten tíz egység élelmet biztosít minden tehénnek, amelyek ezért évente 10 egység tejet adnak a gazdájuknak. Egyszer az egyik gazdának támad egy ötlete, hogy vesz még egy tehenet és a következő évtől két tehenet legeltet a közös mezőn. Ennek a következménye, hogy a 11 tehenes gazda 18.18 egység tejhez jut, míg az egytehenesek 9 %-al kevesebbhez, mint az előző évben. A következő évben egy másik is vesz még egy tehenet, az ötödik évtől minden gazdának már két tehene legel a mezőn. Az ötödik évtől kezdve, mikor a 20 tehénből mindegyik már csak 5 egység élelemhez jut, a tehenek már egyáltalán nem adnak tejet, az éhenhalás szélére kerülnek, gazdáikkal együtt.

Ezt a zéró összegű játszmát nap mint nap lejátsszuk, amikor többet veszünk ki a közös kalapból, mint amit beleraktunk, legyen ez egymás, a család, a társadalmi elosztórendszerek, vagy a természet kizsigerel

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 




Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< November / 2017 >>


Statisztika

Online: 3
Összes: 263411
Hónap: 4478
Nap: 163