Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kilencven éves a mosonmagyaróvári evangélikus gyülekezet

 Kilencven éves a mosonmagyaróvári evangélikus gyülekezet

Kiss Miklós esperes 33 évvel ezelőtt lett lelkész

 

 

A mosonmagyaróvári protestantizmus évszázados történelmében Luther követői 1922-ben, a levéli anyaegyháztól leválva hozták létre önálló gyülekezetüket. Kiss Miklós a Győr-Mosoni Evangélikus Egyházmegye esperese, a 18 települést magában foglaló egyházközség harmadik lelkipásztora 1985-től tölti be az evangélikus közösség lelki vezetői hivatását.

– A lelkészek gyakran panaszkodnak, hogy a fiatalok elkerülik az egyházat, elöregednek a gyülekezetek, az emberek nem járnak templomba. Önnek is ez a tapasztalata?

kiss-miklos1.jpg

– Az egész Európát elárasztó liberalizmus megmételyezte az emberek lelkét. A minden értéket tagadó szabadelvűek csak a jogokról beszélnek, és a kötelezettségekről hallgatnak. Az emberek pedig a könnyebb utat választják, és saját érdekeiket helyezik előtérbe. A mai szülők bizony rossz példát mutatnak gyerekeiknek. Így valóban terjed az „istentelenség”. Mindennek dacára én nem vagyok teljesen elégedetlen, hiszen  egyházközségünk körzetében élő ezerfőnyi evangélikus közül minden másodiknak van valamilyen kapcsolata az eklézsiával. Évente 8-12 fiatal konfirmál, s közülük többen gyülekezetünk aktív tagjává válnak. A templomba járók között pedig valamennyi korosztály megtalálható.

– A 2001. évi népszámláláskor még 2323 fő vallotta magát evangélikusnak az akkor 72 ezres mosonmagyaróvári kistérségben. Mi történt a többiekkel?

– A rendszerváltozás óta megnőtt a szociális mobilitás, ősi családok költöznek egyik országrészből a másikba a jobb megélhetés reményében. Sajnálatos tény, hogy lakhelyváltáskor a hívők többsége kikerül az egyház látóköréből. Nincs ez másként a mi térségünkben sem. Emellett az elöregedés, a közlekedési nehézségek, a kis létszámú települések sajátosságai szintén hozzájárulhatnak a jelenséghez.

– Ma a világhálón bárki könyvtárnyi ismerethez juthat, pillantás alatt hírt kaphat a világból, neves prédikátorok igehirdetését hallgathatja. Miért jár ma bárki is templomba?

– Istentiszteleteinkre hívők és útkeresők egyaránt eljönnek. Van, aki a közösséghez való tartozás miatt, vagy a családi hagyományokat követve jelenik meg, de hiszem, hogy a legtöbben Krisztusért jönnek el. És vannak, akik választ keresnek, mert a mai világban nem csak a lehetőség nagyobb, hanem a bizonytalanság is. Vannak, akik nem igen igazodnak el az ember által felépített útvesztőben: segítséget, útmutatást várnak. Istentiszteletre készülve mindig a központi ajánlásnak megfelelő igét választok ugyan, de a prédikáció során saját tapasztalataim alapján, aktuális példákon keresztül közvetítem Isten üzenetét. Örülök, ha ezzel is segíthetek az embereknek a helyes út felismerésében.

– 500 gyülekezethez kötődő evangélikus és Mosonmagyaróváron az alkalmanként 50-60 templomba járó - nem igazán tűnik jó aránynak…

– Itt a városban egy-egy vasárnap közel százan hallgatják a prédikációt. Ezen kívül Levélen, Rajkán és Hegyeshalomban is vannak liturgikus alkalmaink, így a vasárnapi istentiszteleteken résztvevők száma száznál is nagyobb. A gyülekezeti élet egyébként is többrétű, a hit gyakorlásának olyan színterei is vannak, mint a hétközi bibliaórák, a családi istentiszteletek. Az ünnepi alkalmakkor pedig rendre megtelik a templom. Ez számomra azt jelenti, hogy az emberek a lelkük mélyén vágynak Jézus után, szükségük van Istenre.

– Az otthonról hozott rossz mintát említette az előbb. Magyarország 2008-ban csatlakozott ahhoz az angliai egyházi kezdeményezéshez, hogy Valentin nap környékén megrendezett házasság hete alkalmával templomokban vagy azokon kívül hívják fel szakemberek, gyakorló papok a figyelmet a házasság értékeire, a család fontosságára. Akár Mosonmagyaróvár is rendezhetne ilyen rendezvényeket.

– Én támogatnék egy ilyen kezdeményezést. És ennek megvan nálunk az alapja is, hiszen évek óta van a felekezetek között együttműködés. Ennek keretében szervezzük meg minden év januárjában az ökumenikus hetet, amikor a katolikus és protestáns lelkipásztorok felváltva prédikálnak egymás templomaiban.

– Nem bánta meg, hogy annyi lehetőség közül a lelkészi hivatást választotta?

– Bár lelkész családból származom, de gyermekkoromban  jogász szerettem volna lenni, ahogy más orvos, pilóta vagy mozdonyvezető. A vallásos környezet, az előttem lévő atyai minta, Isten elhívása azonban semmi kétséget nem hagyott, hogy a bezi parókiáról a teológiára kellett vezetnie utamnak. 1979-ben, 24 évesen lettem segédlelkész. Lovászpatonai szolgálatom alatt nősültem meg, rövid idő múltán 1985-ben kerültem Mosonmagyaróvárra, ahol január 6-án prédikáltam először. Nem, 33 évnyi szolgálat után sem bántam meg, hogy ezt a hivatást választottam. Eleinte persze, mint az önálló életet kezdő fiatalok legtöbbjének, nekem is voltak kételyeim, de nagyon sok segítséget kaptam lelkésztársaimtól, családomtól, így ezek hamar elmúltak.

– Ön újságíró is. Hogyan tekint az újságírásra lelkészként?

– A lelkipásztori hivatás és az újságírás is szolgálat. A média világa számomra akkor is és ma is egy olyan terület, ahol igaz értékeket, jó példákat lehet bemutatni. Interjút készíteni, tudósítani nem ördögtől való, hanem a maga módján missziós tevékenység. Ma is szívesen foglalkozom írással, hiszen az Evangélikus Élet szerkesztő bizottságának vagyok tagja, és gyakran jelennek meg írásaim is a lapban.

A győrsági-bezi illetőségű Kiss Miklós fiatalabb korában azt vallotta, hogy 7 évenként, ha nem is szakmát, de legalább lakóhelyet kell változtatni. Mosonmagyaróvár azonban itt marasztotta, immár 28. éve. Itt születtek lányai is, a 27 esztendős, Budapesten élő Enikő, aki kommunikátor-esztéta lett, és a 24 éves Anikó, aki Győrben rekreációs szakon szerez hamarosan diplomát. Vasárnaponként négy helyen tart istentiszteletet, szolgál filiákban, keresztel, temet, evangelizál, vendégszolgálatot végez, egyházmegyét vezet. Aztán ír is. Esperes, lelkész, újságíró. „Ennyi elvárásnak megfelelni, komoly kihívás. Miből merítkezik? – kérdeztem. „Erős vár a mi Istenünk!” – érkezett a válasz. Válasz, amely az evangélikusok köszöntése, a Luther Márton által megírt zsoltárból vett idézet „csupán”, de ebben az öt szóban benne van a lutheránusok 400 éves története, de benne van a lelkész egész élete is…

Vizsy Ferenc

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 




Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Június / 2018 >>


Statisztika

Online: 3
Összes: 284627
Hónap: 1805
Nap: 67