Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Interjú Csaplár Zoltánnal, Mecsér polgármesterével

 

A jó polgármester ideje zömét nem a hivatalban tölti

A hivatal helyett inkább az emberek között intézi a település ügyes-bajos dolgait – ez a hitvallása Csaplár Zoltánnak, Mecsér polgármesterének. A közösségért végzett tevékenységéért Magyar Arany Érdemkereszttel ki is tüntették a közelmúltban a településvezetőt.

- 2013 júniusa rendkívül emlékezetes hónap volt Mecsér történetében, a kis Mosoni-Duna parti falu árvízi védekezésében majdnem az egész ország részt vett. A védelmi munkálatokat megtekintette Orbán Viktor miniszterelnök és Áder János köztársasági elnök is. Veszélyben volt a település. Most biztonságban van Mecsér?

– Igen, megépült a közel öt kilométeres gát a Béke utcától egészen Kunszigetig, a korábbi töltés csatlakozásáig. Így védve van a település. Megtörtént a Duna rehabilitációja, a mederrendezés is, és lassan visszahódítja a természet azokat a területeket, ahol a zöldövezet gyakorlatilag elpusztult.

– 620 lakosú településről van szó, csöndes zöld falu Mecsér, mégis akadnak intézményei…

– Működik egy tagiskolánk és egy tagóvodánk, örülünk, hogy megőriztük tagintézményeinket.

–Sok határszéli falu közösségét bontja meg a nagyszámú betelepülő, sokszor nem is magyar ajkú lakos. Nagy többségében őslakosok lakják a falut?

– Nagy része őslakos, de megkezdődött a betelepülés is. Jól érzik magukat itt az emberek, szép a környezet, sok a víz. Megmaradt ráadásul itt az az ősi magyar szokás, hogy mindenben segítjük a másikat. Emellett mozgalmasan telnek a mindennapok. Van egy éves rendezvénytervünk, mivel minden civil szervezet tart bált. Működik a településen óvodai illetve iskolai szülői munkaközösség, tűzoltó egyesület, polgárőr egyesület, vöröskereszt, sportkör is. Emellett van egy gyermekekért alapítvány is. A Ladikos Fesztivál Alapítványunk pedig az idén már tizenharmadszor szervez Ladikos Fesztivált, ami a Kárpát-medence magyarjainak kulturális seregszemléje. Osztrák, német vendégeink is szoktak lenni.

– Miből élnek a mecsériek?

– Sajnos a falu lakói elöregednek, kevés a fiatal, bár néhány éve megállt ez a folyamat. Akad néhány jelentősebb mezőgazdasági vállalkozó, többen kistermelői kiegészítő tevékenységgel foglalkoznak, de legtöbben Győrbe járnak dolgozni, és a lébényi ipari parkba vagy Mosonmagyaróvárra, ami nekünk egyben járási székhely is.

–  Többfelé dolgozott, de alapvetően ősi mecsérinek vallja magát?

– Persze, mecséri vagyok. Eleinte mezőgazdasági géptant tanítottam Győrben. 1979-ben vonták össze a településeket, ekkor kerültem Lébénybe. De nem volt idegen a falu, hiszen fiatal korunkban átjártunk búcsúba, így barátaim is voltak ott. Az év őszén aztán megválasztottak tanácselnöknek. Ott dolgoztam egy kis megszakítással 2006-ig. Ekkor két hátsófali infarktussal nyugdíjba mentem. Addig azonban az összes közművesítést megvalósítottuk, építettünk egy 36 hektáros ipari parkot, ezzel egy erős gazdasági potenciált sikerült ebben a térségben kialakítani.

– És hogyan került vissza a szülőfalujába?

– A 2009-es árvízi védekezéskor Gerhárd Zoli barátom, Mecsér akkori polgármestere szívrohamot kapott a gáton, meghalt, és három hónap múlva itt találtam magam a hivatalban.

– Milyen polgármesternek lenni?

– A régi mondás szerint az a jó polgármester, aki a legtöbb időt nem a hivatalában tölti, hanem megy az emberek közé, és intézi a település ügyes-bajos dolgait. Utóbbi időben eléggé beszorulunk az önkormányzat irodájába, azért mert nagyon sok egyéb olyan adminisztrációs feladat van a pályázatoktól kezdve az elszámolásokig, amit azonnal rendezni kell. A település fejlődése ugyanis ezt kívánja. Meg lehetett azonban itt is találni azokat az embereket, akikkel együtt lehetett és lehet dolgozni a település érdekében.

–Vannak egyéb funkciói is a polgármesterség mellett?

– 1964 óta önkéntes tűzoltó vagyok, Lébényben tiszteletbeli elnök is. Itt most adtam át a fiataloknak a stafétabotot. Megyei képviselőként közbiztonsági tanácsnok voltam a kilencvenes években, és ahogyan a polgárőrség kezdett megerősödni, megszerettem ezt a tevékenységet, így 2010-ben a megyei szövetség alelnökének választottak, majd elnök lettem. Úgy látom, ez a civil tevékenység egyre nagyobb szerepet tölt be a települések életében.

– A miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesítette március 15-én a közösségért végzett tevékenysége elismeréséül. A kitüntetést Fazekas Sándor adta át a Földművelésügyi Minisztériumban. Hogyan fogadta?

– Nagyon megható még ma is számomra ez az elismerés, és nagy boldogság. Lepergett előttem az élet. Mikor feltettem magamban a kérdést, hogy mivel is érdemeltem ki, eszembe jutott az a sok munka, amit a közművesítés terén végeztünk, az árvízi összefogás, a felelősség. De az is felvillant előttem, hogy a családtól mennyi időt vett el ez a tevékenység, és hogy a közért dolgozók közül nem egyedül vagyok ebben a helyzetben. Két fiam van, mindegyik megtalálta a helyét az életben. A kisebbik rendőrtiszt, a nagyobbik pedig a Magyar Tudományos Akadémián osztályvezető. Így ez az elismerés a családomé és azé a közösségé is, amelyben élek.

B. L.

 
 




Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 248008
Hónap: 2396
Nap: 79