Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Moson vármegye és az aradi tizenhárom

  

 Moson vármegye és az aradi tizenhárom 

 Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharcot a császári megtorlás 1849. október 6-án fojtotta vérbe. E napon végezték ki Aradon a szabadságharc 12 tábornokát: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot, Vécsey Károlyt és egy főtisztjét Lázár Vilmos ezredest.  Ugyanezen a napon kivégezték gr. Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt Pesten.

A kivégzett tábornokok emléke a tiltás ellenére is élt, csak a kiegyezést követően lehetett rájuk szabadon emlékezni. 1867-

ben elsőnek egy kivágott eperfát helyeztek az aradi vár tövében lévő zsigmondházi feltételezett vesztőhelyre a 13 vértanú nevével ellátott cédulával. Az Aradi Honvédegylet a vesztőhelyi 13 ágú fát még 1871-ben emlékkővel helyettesítette, majd 1881-ben állították azt az obeliszket, amely ma is létezik.

1867-ben, azonban megfogalmazódott egy belvárosi emlékmű felállításának a gondolata is. Az aradiak szoborbizottságot hoztak létre, és országos gyűjtést kezdeményeztek. 

Ennek volt részese a Moson vármegyei járások adománya is. A nezsiderié 11 Ft 20 krajzár, a rajkaié 7 Ft. A magyaróvári járásból Feketerdő 1,05 forintot, Lébény 7,80 forintot, Magyaróvár 9 forintot, Moson 24,70 forintot adott.

1877-ben kibővítették a szoborbizottságot a Kölcsey Egyesülettel, és országos pályázatot írtak ki az emlékműre. Tizennégy pályamunkából 

 Huszár Adolfét értékelték a legjobbnak. 

1883-ban el is kezdte készíteni a szobrot, mikor 1885-ben hirtelen elhunyt. A szobor befejezését a fiatal Zala Györgyre bízták, aki elődje fő kompozíciós elképzeléseit megtartva, de a szobor alakjait a kor szellemének megfelelő historikus nemzeti jelleggel alkotta meg. A szobor fő eleme a Hungária nőalak, mellékalakjai az Ébredő Szabadság, a Harckészség, az Áldozatkészség és a Haldokló Harcos; a szobor talapzatán, pedig a 13 vértanú arcképeinek domborművei láthatóak.

1882-ben Arad városa és a szoborbizottság oly módon kívánta pótolni a még hiányzó összeget, hogy minden vármegye törvényhatósági bizottságának tagja fizessen 1 forintot. Ez Moson vármegyére 148 képviselői forintot jelentett, amelyből elhalálozás és a fizetést nyílt megtagadása miatt csak132 forint lett.

A monumentális emlékmű teljes egészében közadakozásból létesült, 14715 magánszemélytől 55694 forintfolyt be, ehhez jöttek még a kamatok és Arad város hozzájárulása, mely összesen 98000 forintot tett ki. A magyar kormány egyetlen forinttal sem támogatta a szobor elkészültét.

A szoboravatást a s

zabadságharc bukásának 50. évfordulójára gondolták, de ez egy évet csúszott. 1890. október 6-án leplezték le az aradi Szabadság szobrot, melyre a már hontalan Kossuth Lajos fonográfon hangüzenetet küldött „a magyar Golgota vértanúinak tiszteletére”. A szobrot Zala György adta át Salacz Gyulának Arad polgármesterének és egyben a szoborbizottság elnökének. Az avatáson részt vett Munkácsy Mihály, Klapka György, Jókai Mór. Jelen voltak a települések küldöttei, a 48-as honvédek, és a mártírok rokonai. Több mint húszezer fő, több száz koszorút helyezett a szobor talapzatára, köztük volt Magyaróvár és Moson koszorúja is. Magyaróvár 96 polgára 99 Ft 7 krajzárt gyűjtött babérkoszorúra, melyet Mándy Gyula 48-as honvédhadnagy helyezett a szoborra, „M.-Óvár közönsége az aradi vértanúknak” szalagfelirattal. Mosonból pedig 56 adakozótól 67 forint gyűlt össze. Mindkét településen gyász-istentiszteleteket és megemlékezéseket tartottak. Azonban itt is voltak távolmaradók, mint az uradalom tisztviselői kara és más szervezetek . 

arad.jpg

Arad az aradi 13 vértanú emlékére emelt szobor leleplezésének megörökítésére érmét veretett, melyet megküldött a jelentősebb adományozóknak. Moson vármegyét is megtisztelték a bronzéremmel, melyet a Levéltárában helyeztek el. 1897-ben kerültek át a Moson vármegyei Történelmi és Régészeti Egylethez megőrzésre, a mai múzeumba.

Már az első világháborút lezáró trianoni döntés előtt 1919-ben, a megszálló románok kijelentették, hogy „ A Romániához tartozó Aradon nincsen helye a szobroknak”. 1925-ben bontották le a híres szoborcsoportot – a Kossuth szobrot is –, és száműztek mindent, ami a magyar múlt és kultúra emléke. 

Szerencsére a szobrot nem megsemmisítésre, hanem csak raktározásra ítélték.

A két világháború közt szó volt róla, hogy kiadnák a szobrot Magyarországnak, de ez nem valósult meg. 1956-ban remény lett a visszaállításra, de az újbóli vesztett forradalom és szabadságharc lehetetlenné tette felállítását. Legközelebb 1968-ban próbálkoztak magyar értelmiségiek, a szoborcsoport felállítással, mindhiába.

Az 1989-es romániai forrad

alom után gondolhatnánk, hogy kedvezőbb helyzetre fordult a szobor-ügy, azonban ekkor is néma évek következtek. Az 1996-os magyar-román alapszerződés mellékajánlása már foglalkozik a szobor-üggyel. 1999-ben az RMDSZ a kormánykoalíció tagjaként, partnerségének feltételeként tekintette a szobor visszaállítását. 

Kormánydöntés nyomán, 1999. október elsején szabadították ki – magyar templomok harangzúgása közepette – az aradi vár mélyéről a szobor darabjait, és vitték a minorita rendház udvarára, hogy elkezdődjön a restaurálás. Már ekkor tisztázódott, hogy egy megbékélési szoborparkban kap helyet az emlékmű. 2002-ben tűzték ki a Szabadság  szobor helyét a Tűzoltó téren, mely ugyan nem frekventált, de kellően nagy, hogy egy román diadalív-emlékmű is helyet kapjon, vele szemben. A felállításhoz, és az adományok gyűjtéséhez, mint régen, ismét létrehoztak egy egyesületet. 2003-ban a magyar kormány 65 millió forintos támogatást biztosított a szoborra, és megkezdődtek az anyaországbeli gyűjtések is, melyhez Győr-Moson-Sopron Megye Önkormányzata is hozzájárult.

Minden nehézség ellenére 2004. április 25-én sikerült ünnepélyes keretek közt,  magyar és a román kormányképviselet mellett, újra leleplezni azt a szobrot, melyet még az idős aradi emberek sem láthattak az eltelt 79 év óta.

 

Az aradi vértanúk kivégzésének napja1867 óta mindenki számára szabadon emlékezhető köztudomású gyásznap volt, azonban hivatalos Nemzeti Gyásznappá nyilvánítására csak tíz éve, a 2001/237. sz. kormányhatározattal került sor. 

Beregszászi Balázs

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 




Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Május / 2018 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 280862
Hónap: 1817
Nap: 75