Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A belül hordott haza (ünnepi beszéd)

 

A belül hordott haza

Még csak szemlehunyásnyi idő telt 1956 óta, azóta, hogy a nemzet fölemelte a fejét és a napba nézett, s mi máris minden kérdésünkre szeretnénk érvényes, egyszeri és megfellebbezhetetlen választ kapni. Pedig hatvan éven át nem hallottunk mást csak féligazságokat, elharapott szavakat, s a hallgatás emlékművét építtették velünk, s sokunknak már soha nem mondja el édesanyja, édesapja, hogy hogyan gondolkodott 1956-ról, hogyan gondolkodott 1945-ről, s hogy hogyan élte meg azt, ami nekünk történelem már, de neki mindennapi küzdés volt. S ha él még némelyikünké, már nem tudja elmondani semmiféle nyelven, mert az elmúlt hatvan év alatt a beszélhető nyelvet is elvették tőle.

Emlékszem még, hogy 1989-ben mekkorát durrant a szó, hogy 1956-ban nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés. Kellett is hozzá néhány év, hogy lehűtsük álmainkat, hogy ne gondoljuk végig azt, ami ebből következik. Hogy elmúljon az az érzés, amit akkor érez az ember, amikor egy sötét szobában hirtelen föltépik az ablakokat, és beömlik a fény. Igaz, ha nem is lehetett már ugyanúgy visszaszögelni az ablakra a léceket, ha csíkokban be is szivárgott a fény, megpróbálták azért sokan.

1956. október 23-án népfelkelés robbant ki, a lengyel szolidaritási tüntetés nőtt hirtelen elégedetlenségi mozgalommá. S 24 óra alatt forradalommá, az országot átszövő forradalommá vált. A forradalomnak ugyanis volt célja, s e célokat a 16 pont sorról sorra le is írta. A cél pedig egyszerűnek látszott, a szovjet csapatok kivonása, a független Magyarország megteremtése. S e cél forrasztotta egybe az országot.

Szangvinikus, hirtelen indulatú nép a magyar, sokan még ma sem tudják megérteni, hogy eszmék egy egész népet lázba tudnak hozni, hogy honnét a merészség egy 200 milliós birodalom ellen felkelni. Nem tudják, mert gyomrukon keresztül nézik a történelmet, s mert lelkesedésük a bankszámlakivonatokig terjed. S mert nem fogják föl, hogy a 20. században el lehetett jutni odáig, hogy nincsen tovább, hogy nincsen mit veszíteni. S azt sem, hogy e csöppnyi nép ezernyi tapasztalat ellenére hitt abban, hogy nincsen egyedül. Annak ellenére hitt ebben, hogy megtapasztalta Trianon népirtását, a második világháború után ellenünk elkövetett kegyetlenkedéseket, s a hazugság Európájának hallgatását.

Hisz amit e népek kormányai elmulasztottak, arra nincsen bocsánat csak magyarázat. S bocsánatot csak saját népüktől kellene kérniük, azoktól, akik többet tettek a hivatalosságoknál, befogadták a menekülőket, ellátták őket, házukba hívták, megállították a magyarokat szállító autóbuszokat, hogy néhány Schillinget nyomjanak a kezükbe.

Hatvan év semmi idő, csak egy mély levegőt lehet ennyi idő alatt venni. De elég idő arra, hogy észrevegyük, hogyan ég fényesedik 1956 csillaga egyre tisztábban, s hogyan mállik, rothad szét az a sokféle hamis gondolat, amibe becsomagolták. Nem kétséges, 1848 mellett 1956 a magyar nemzet második nagy pillanata. A napi marakodás mellett persze ez nem látszik minden pillanatban, a szétszakított, szellemileg megalázott, az értékeket megkérdőjelező mában ez nem tűnik mindig annak, de hazának csak az a szögesdróttal körbekerített terület nevezhető, ahol vannak azonosulási pontok, ahol vannak biztos értékek, ahol fel lehet nézni a Napba, ahol bele lehet nézni a tükörbe. A haza ugyanis nem csak egy terület, nem az állam gyakorlóterepe, nem csak az a föld amiből vétettünk, és amibe eltemetnek ma, nem, a haza hit a jövőben. Ezért volt veszélyes 1956 a zsarnokságra, mert ezt a hitet állította vissza az emberekben. Hogy van értelme élni. S ezért rettenetes a zsarnok számára, mert hiába államosította, annektálta a magánéletet is, a belül hordott hazát nem lehetett gyarmatosítani. S ezért volt félni valója az azt követő évek zsarnokainak, mert tudták, 1956 gyújtózsinór a magyar történelemben. Mert róluk is ítéletet mondtak 1956-ban, az elkövetkező zsarnokok is megítéltettek már akkor.

Én még emlékszem a nagy hallgatásokra. Tudom, milyen vastag fallal vették körül az e vidéken történteket, tudom, hogyan hamisították meg az Önök és apáik múltját.  Hogy úgy tekintettek erre a vidékre, mint az ország végpontjára, ahol nincs is élet.

Kicsit feszeng az ember, ha arra gondol, hogy a vértelen rendszerváltást követően mennyi szembenézést mulasztott el az ember, s hogy minden mulasztásunk következményestül ránkomlasztja a mát.

Mára bizonyossággá érett azonban egy tény: 1956 nem kisajátítható. Nem az egyes volt van és leendő pártoké, nem a baloldalé vagy a jobboldalé, nem a fiataloké vagy az öregeké. A miénk. Sokféleségünkben is egyeké. A határon félve átkúszóké ugyanúgy, mint a pincékben reszketőké. Egyre fényesedő csillag.

Tisztelt ünneplő közönség! Reszkető kis gyertyaláng volt Magyarország 1956-ja a neonfénnyel megvilágított, de sokszor lelki-testi nyomorúságába tespedő világnak. Sokan merítenek belőle erőt mégis máig hatóan. S úgy tűnik, csak idehaza szégyenlősködünk hallva a köszöntő szavakat. Pedig ideje felemelni a fejünket, s konokul szembenézni múltunkkal, s tiszetlettel adózni azok előtt, akik ránk bízták ezt a kicsi hazát.

Engedjék meg, hogy Faludy György egyik versével, szonettjével fejezzem be mondandómat. Szeretem ezt a rövid verset, érzem benne a hátrahagyott haza lapuló házait, s a menekülők riadt kétségbeesését. S kívánom, hogy utolsó gondolata többé soha nem legyen igaz: ne könnyebbüljön meg az ember, ha kiér ebből a furcsa hazából.

 

1956. november

 

Az ég mint kormos, csillagtalan kürtő,

a lápföld sík és pőre.

Vagy százan vánszorgunk a Fertő mellett

és igyekszünk előre.

 

Mellettem kövér, szovjet tiszt civilben,

rumszag árad belőle.

Egy gyermek sír. Patakon gázolunk át,

s nem leszünk nedves tőle.

 

Majd: osztrák lámpák, mentőkocsik, szendvics,

mosolygó piszkosszőke

járőr. Mögöttünk puskaszó, sötétség,

 

remények temetője.

Furcsa haza. Az ember fellélegzik,

mikor kiér belőle.

 

(Elhangzott Darnózselin, 2016. október 21-én.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 




Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 248008
Hónap: 2396
Nap: 79