Harmadszor Mosonmagyaróváron

Ez szép szakma

Beszélgetés Szilágyi János tűzoltóparancsonokkal

Egységes katasztrófavédelmi szervezetbe integrálták  a  biztonsági feladatellátó szerveket ez év január elsejei hatállyal. A végleges átalakítás április elsejére fejeződött be.

-  A nevünk is más lett,  Katasztrófavédelmi kirendeltség lett a tűzoltóságból – mondja Szilágyi János parancsnok, akivel a Szent Flórián nap alkalmából beszélgettünk.

-  Feladatokat kapcsoltak hozzánk, a tűzvédelem mellett megkaptuk a polgári védelmi  és az iparbiztonsági  feladatokat is. Most mi a megyei szervezetnek vagyunk a helyi szervezete.

- Hogyan kötődtök a városhoz? Az emberben még benne van a Városi Tűzoltóság név.

- A területi feladatokat továbbra is ellátjuk, de most nem kapcsolódunk szervezetileg Mosonmagyaróvárhoz. De az itteni lakosok biztonságáért felelünk. Persze jó kapcsolatra törekszünk a város vezetőivel. Annyi hivatalos kapcsolat van, hogy a helyi védelmi bizottság elnöke Mosonmagyaróvár polgármestere, én pedig alelnöke vagyok. A feladat és a munka gyakorlatilag ugyanaz maradt, csak a gazdasági szálakat vágta el az állam.

- Jól emlékszem, hogy közel egy éve vagy parancsnok?

- Pontosan április elsején töltöttem be az első évet. Derült égből villámcsapásként ért a dolog. Sallai Pétert, aki négy évig volt parancsnok, Győrbe helyezték. Én már 2004 óta helyettesként dolgoztam, a korábbi munkám kapcsolódott a parancsnoki munkához is.

Az elmúlt évben fő feladatom az volt, hogy átvezessem a parancsnokságot az új rendszerbe.

– Összefoglalnád azt, hogy pontosan mit is csináltok. Az ember azt látja, hogy többet vagytok az autópályán, mint valódi tűzesetnél.

- Az új rendszerben is a tűzoltóság végzi a mentő és a tűzvédelmi feladatokat. Az állampolgároknak ez a mérvadó, ezt látják a médiában, a hatósági munka nincs szem előtt. Ez utóbbi tűzmegelőzési, polgári védelmi , iparbiztonsági munkával kapcsolatos megelőzési tevékenység. Szakhatóság vagyunk építésügyben, használatbavételeknél, telephely engedélyeztetéseknél. Hiszen a tűzvédelmi előírásokat kell  betartani.

-Volt-e az elmúlt évben valamilyen nagyobb esemény, tűz?

- Szerencsére elkerülnek bennünket ezek a nagyobb dolgok. Nagy események nem voltak. Tavaly volt egy buszbaleset. Az M15-ösön  egy cseh buszt kellett menteni. Műszaki mentés szem­pontjából ez nagy esemény volt, Sok sérülttel, sajnos elhunyt is volt.

- Hogy lehet ilyent földogozni, hogyan éli meg a tűzoltó?

- Nyom nélkül nem múlnak el az ilyen dolgok, megviselnek bennünket. De az a tudat, hogy mi oda segíteni megyünk, sokat jelent. Mert az elhunyton nem tudunk segíteni, de a többi negyven emberen igen.

– Erre nem mindenki alkalmas.

– Az ki is derül hamar, de belőle nem is lesz tűzoltó.

– Szent Flórián kapcsán beszélgetünk, május 3-án.

– Szent Flórián a védőszentünk, s ennek holnap lesz a napja. Tavaly ez összekapcsolódott a 135 éves jubileummal. Idén éppen az átalakítás miatt az egységesség elvére hivatkozva csak központi, megyei ünnepség volt. Ettől függetlenül mi úgy gondoljuk, hogy a csapatszellemnek megtartása miatt szigorúan csak családi napot fogunk tartani. Összejövünk, sütünk, főzünk, s kellemesen eltöltünk egy délutánt.

– Hogyan látod, az állampolgárok szeretik a tűzoltókat? Milyen a megbecsültségetek?

– Azt gondolom, hogy az egyenruhások között a tűzoltónak van a legnagyobb becsülete. Mi segítünk azokon, akik bajba jutottak. Ez szép szakma.

Böröndi Lajos

Július elsejétől kötelező az elektromos azonosító

 Mikrochipet ültetnek a kutyákba

Az önkormányzat 7 állatorvossal kötött megállapodást a chippelésre, akik kedvezményesen 1.200 Ft + Áfa díjért vállalták a chipek elhelyezését. Minden költséget az önkormányzat fizet, kivétel a chip behelyezését, amelyet a kutya tulajdonosának kell megfizetni.

A könnyebb nyilvántartás miatt, s probléma esetén a visszakereshetőség okán egy februárban elfogadott kormányrendelet értelmében július elsejétől kötelező a kutyákat mikrochippel megjelölni. A kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló rendelet kimondja: “Ebet forgalmazni, illetve tulajdonjogát forgalmazásnak nem minősülő más módon átruházni kizárólag az állatot azonosító elektronikus transz­ponderrel (bőr alá ültetett mikrochip) történő megjelölése után lehet.”

A beültetett chip egy rizsszemnyi méretű, s ezt az elektronikus azonosítót egy tű segítségével juttatják a kutya bőre alá. Az eljárás nem okoz nagyobb fájdalmat az állatnak, mint a veszettség elleni védőoltás. A bőr alá bekerülő eszközbe egy 15 jegyű számot kódoltak, mely minden állat esetében egyéni. Ezt a számsorozatot, valamint a kisállatnak és gazdájának adatait együttesen egy internetes adatbázisban rögzítik. A jogszabály betartását, vagyis, hogy az állat rendelkezik-e chippel, a jegyző ellenőrzi. A mikrochipet csak az állatorvos vagy az állatklinika munkatársa ültetheti be.

Mosonmagyaróváron az önkormányzat átvállalta a chipek költségét, s a minap megérkezett a Polgármesteri Hivatalba az a 2500 mikrochip, amire szükség van. Azért ennyi, mert gazdáik ennyi kutyát oltottak be.

Persze felmerül a kérdés, hogy valóban ennyi kutya lelhető-e a városban? Bizonyára nem, de az a négy leolvasó, amelyekkel meg lehet állapítani, hogy a kutyába beültették-e a kötelező chipet, nagy segítség lesz a közterület felügyelőknek. A beoltatlan kóbor eben a sintértelepre kerülnek, ahonnét csak chip beültetése után kerülhetnek ki.

Az önkormányzat megállapodott az állatorvosokkal, hogy a beültetés kedvezményes áron történik. S a rendelkezésre álló egy év után egy olyan adatbázis jön létre, amely alapján megállapítható lesz, hogy hány kutya található Mosonmagyaróvárott.

Az akcióban részt vállaló állatorvosok: Dr. Egri Borisz, Dr. Novák Péter Fehér Egér Kft., Dr. Varga Árpád, Dr. Pák Zoltán, Dr. Czimber Gyula, Dr. Lakatos Béla, Dr. Tombácz Nándor. Szürke Puli Kft. 

Az országhatárig ér a kerékpárút

Április végére elkészült, s 27-én át is adták a forgalomnak a Mosonmagyaróvár - Levél- Hegyeshalom kerékpárutat. Az ünnepélyes szalagátvágáson jelen voltak lapunk munkatársai is.

– Nagyon örül a településen mindenki az elkészült útnak. Azt mondják, hogy végre! Már tíz éve meg kellett volna épülni – mondja Papp Zoltán, Levél polgármestere a kerékpárút avatása után. – Nem csak bejárásra használják az utat az emberek, már jóval az átadás előtt kocogtak, görkorcsolyázta rajta.

-– Tavaly osztrák fél megígérte, ha elkészül a határig az út, akkor a becsatlakoztatják az osztrák kerékpárút hálózatba. Ez megtörtént?

-Az osztrákok végig kitáblázták az utat – válaszolja Szőke László, Hegyeshalom polgármestere. –  Így csatlakozik a B26-os kerékpárúthoz. Nic­kelsdorfnál pedig felvezetik a forgalmat a régi főútra. Ott piktogramokkal és sávelválasztásokkal megvan a kerékpárút. Hegyeshalomban nagyon örülnek ennek az útnak. A falu szélén ott van a logisztikai központ, a város szélén a bevásárlóközpont, mindegyik könnyen elérhető. A logisztikai parkban jórészt hegyesiek dolgoznak, kerékpárral járnak ki. Nekik ez nagyon fontos volt. De Ausztria irányába is jó lesz, hisz sokan átjárnak Ausztriába dolgozni.

– Használom a régi határátkelőt, s meglepve láttam, hogy a vasúti átjáróra rávezették a kerékpáros forgalmat. Persze a bicikliseknek is vigyázni kell…

- A vasút ragaszkodott ehhez, pontosabban nem járult hozzá, hogy a meglévő csomópont előtt visszakanyarodjon az út, s úgynevezett keringető után haladjon át a sínpályán.

- És Mosonmagyaróvárnak mit jelent a kerékpárút – kérdezem dr. Nagy István polgármestert.

- Közelebb kerül egymáshoz a három település, de közelebb kerül Ausztria Magyarországhoz. Harmadsorban pedig olyan idegenforgalmi lehetőséget nyit meg a város számára, amely eddig talán nem nyílt meg. Hiszen Ausztria felől nagyon nehezen lehetett kerékpáron biztonságosan elérni Mosonmagyaróvár.

– De örömmel vették a környék lakói azt is, hogy épül a hiányzó szakasz Paprét – Bezenye – Rajka között. A két főváros elérhető biciklin is.

– Az alapkőletétel ott is megtörtént, s az idén a kivitelezés is befejeződik. Tehát ezt a térséget minden szállal összekötjük. Tanulság az is, ha itt a térségben összefogunk, akkor eredményes munkát tudunk végezni.

Balassa Tamás felvétele

Ismét Hild János – díjas Mosonmagyaróvár

A Magyar Urbanisztikai Társaság által adományozott Hild-díjat kapott Mosonmagyaróvár, a céltudatos, integrált, fenntartható településfejlesztésben elért kimagasló eredményéért.  

A díjat kétévente ítélik oda, s Mosonmagyaróvár 1989-ben kapta meg először. Erre emlékeztet a városháza falán található emléktábla.

A díjra pályázni kell, a pályázati anyagot Bella Sándor, a Movinnov Kft. ügyvezetője, Kitley Tibor városi főépítész és Csiszár Péter, a Flesch Károly Nonprofit Kft. ügyvezetője állította össze.

A pályázatban az elmúlt időszak jelentős fejlesztéseit mutatták be, így a Lajta-lakókertet, a Mowinparkot, de szerepelt benne a hamarosan átadandó Futura, s a tavaly átadott Erzsébet tér a mosoni belvárossal együtt.

A díjátadásra Százhalombattán került sor április 26-án, s azt dr. Nagy István polgármester vette át.

Aláírták a testvérvárosi megállapodást

Mosonmagyaróvárt és Sepsiszentgyörgyöt eddig is számtalan szál kötötte össze. Székelyföld kulturális fővárosát sok mosonmagyaróvári vallja szülővárosának, intézményi kapcsolatok szövődtek, s most, hogy a kapcsolatok hivatalossá is váltak, s a két polgármester - Antal Árpád András és  dr. Nagy István - szerződésben, testületi felhatalmazással aláírta az erdélyi városban az erről szóló dokumentumot, a kapcsolatok kiszélesedhetnek.

Nem véletlenül vett részt az aláírási aktuson A Movinnov Kft. a VÜF Kft., Az Aqua Kft., A Szociális Foglalkoztató, valamint a Flesch Nonprofit Kft ügyvezetője is. S mellettük Pető Péter idegenforgalmi tanácsnok, aki szerint nagy jövő rejlik a két város kapcsolatában turisztikai szempontból is.

Mosonmagyaróvár az elmúlt  negyedszázad alatt számtalan testvérvárosi szerződést kötött, ezek közül néhány a távolság, a kulturális különbségek, s közigazgatási átszervezések következtében megszűnt. Azok működnek igazán, amelyeknél nincsenek nyelvi problémák, rövidek a távolságok, s amelyeket  kiteljesítenek az emberi, családi, közösségi kapcsolatok. Ahol intézmények, egyesületek, civil szervezetek működnek együtt.

Ámbár Sepsiszentgyörgyöt közel 900 kilométer választja el Mosonmagyaróvártól, úgy tűnik, a két város vezetői és lakói “ráéreztek egymásra”.

A hivatalos szerződést egy kilenc napos rendezvénysorozat keretében írták alá, Sepsiszentgyörgy a városnapokon pezsgő életet élt, s méltán nevezi magát kulturális fővárosnak.

A hivatalos küldöttség tagjai bővelkedtek programban, a Testvérvárosok utcájában be is mutathatták Mosonmagyaróvárt. A város pavilonja előtt sokan álltak meg, lapozgatták a kiadványokat, s kérdeztek. A szolgálatban lévők meglepve tapasztalták, hogy milyen sokan ismerik Mosonmagyaróvárt, érdeklődnek a hamarosan megnyíló Futura iránt.

A delegáció tagjai részt vettek az ottani Pro Urbe díj átadásán, s azon a testületi ülésen, ahol a ceremóniára sor került. De belekóstoltak a programokba is, amelyek közül az Omega koncert bizonyult a legnagyobbnak, s amelyek közel ötvenezren vettek részt.

De nem múlt el nyomtalanul a résztvevőkben a szabadtéri ökumenikus istentisztelet sem, amelyen megszentelték és fölszelték az a 107 kilós kenyeret, amelyet a Lipóti Pékség ottani testvérvállalkozása, a Diószegi Pékség sütött.

Sepsiszentgyörgy és Mosonmagyaróvár lakói immár hivatalosan is testvérek. A kapcsolat sűrű hálóvá szövése az elkövetkezendő évek feladata.

Böröndi Lajos

A Mosonvármegye 2012-8. száma (Április 27.) innét letölthető:Mosonvármegye, 2012.április 27.

Moson megyei évfordulónaptár - április

110 éve, 1902. április 13-án pattant ki a Torontál megyei nagy panama. A megye egész tisztikarát vizsgálat alá vették. Moson megyében Pogány József alispán trükkjei károsították meg ugyanekkor a megye vagyonát, amiért távozni kényszerült. Az esetek rámutattak a megyei közigazgatás sebezhető voltára.

 100 éve, 1912. április 7-én özv. Magda Károlyné tett alapítványt néhai gyógyszerész férje nevében. Az alapítvány kedvezményezettjei a magyaróvári római katolikus és az ágostai evangélikus egyházak voltak. A nagy összeg, amit kaptak 1000-1000 forint volt, amit jótékony célra fordítottak éves alapítvány formájában.

 90 éve, 1922. április 9-én a Magyaróvári Sporthalászó Egyesület kérte a hatóságokat, hogy segítsék az egyesületet a kézigránáttal „horgászó” orvhalászok ellen, akik a folyókon és a tavakon is nagy kárt okoztak.

 80 éve, 1932. április 6-án mutatkozott be a Moson megyei keresztényszocialista szervezet, mint egyesület a nyilvánosság előtt. Szombaton és vasárnap a Fekete Sas színpadán munkásjóléti célokra műkedvelő előadást rendeztek szép sikerrel. Erdős Károly prelátus „Boldog ország” c. művét vitték színre. A második napon, amikor tánc is volt, zsúfolásig megtelt a nagyterem.

 70 éve, 1942. húsvétján nyílt meg a „mozgóképszínház”, a mozi Halásziban. Az „Utolsó Vereczkey” című kedves magyar film volt az első, amit bemutattak.

 60 éve, 1952. április 23-án a városi Ingatlankezelő Vállalat a mosoni Korona Szálló épületét felerészben az Állami Erdőgazdaságnak, felerészben a Honvéd Kiegészítő Parancsnokságnak adta bérbe. A műemlék kapu (gimnáziumalapító Zsidanics) címerére az ötágú vörös csillag került.             

 50 éve, 1962. április 30-án díszelőadással megnyílt a volt Fehér Ló Szálló emeletén épített szélesvásznú Dózsa Filmszínház.  

 30 éve, 1982. április 17-én hunyt el Keszthelyen Berzsenyi-Janosits László a fiumei (1903.szept.2.) születésű növénynemesítő. Magyaróváron szerzett diplomát és a 30-as évektől Grábner Emil mellett dolgozott a Magyaróvári Országos Növénynemesítő Intézetben. 1959-ben városunkból Keszthelyre távozott. Főleg kukorica nemesítésben alkotott maradandót

                                                                                           Enzsöl Imre

Élet a halál után

 Kiállítása Szépművészeti Múzeum egyiptomi anyagából

 2012. április 28-án 17 órakor térben és időben is távoli tárgyakból nyílik kiállítás a mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban (Főépület, Szent István király út 1.). A több ezer éves kiállítási anyag a Szépművészetei Múzeum Egyiptomi Gyűjteményéből érkezik városunkba és segítségével betekintést nyerhetünk az ókori Egyiptomban élt emberek világába.

 Ők nem a halál, hanem az élet szerelmesei voltak. Talán minden más népnél jobban áhítoztak az öröklétre, határozott elképzelést alakítottak ki az emberi lélek halhatatlanságáról. A kiállított tárgyak bemutatják a hitviláguknak és a temetkezési szokásaiknak egy-egy apró szeletét.

A szépen megmunkált amuletteket varázserejű eszközként használták, haláluk után pedig a múmia pólyájában helyezték el. Az egymásra préselt vászonlapokból vagy papiruszrétegekből készített festett maszkok a múmia arcára kerültek. A halottak belső szerveit kanopuszedényekbe tették. A sírkamrákba vagy sírokba usebtiket (szolgaszobrokat) raktak a múmiák mellé, amelyeknek az egyiptomiak szerint fontos szerepük volt a túlvilági életben. A Nílus völgyének lakói a szentként tisztelt állatok tetemét is bebalzsamozták, a kiállított állatmúmia fajtája azonban a megnyitóig maradjon titok.

Látható lesz még sok érdekesség, egy ember alakú gyermekkoporsó, egy múmialepel, sírmellékletek, múmiatartozékok és edények.

Ez az időszaki tárlat újdonsággal szolgál azok számára, akik azt hiszik, hogy a múzeumban nem szabad semmihez sem nyúlni. A látogatók 23 db tapintható tárgyat vehetnek a kezükbe. Megvizsgálhatnak több amulettet, 3 állatmúmia másolatot és egy usebtitartó ládát. A tapintható embermúmia másolaton megfigyelhetik, hogy milyen módon burkolták be pólyarétegekkel a bebalzsamozott testet. Egy templom és egy aknasír makettje jól mutatja az ókori egyiptomiak építészeti tudását.

A tárlatot ajánljuk mindazoknak, akik egy régi kultúra emlékeire kíváncsiak, és várjuk a vak és gyengénlátó látogatóinkat.

Májusban és júniusban a diákok múzeumpedagógiai foglalkozásokon vehetnek részt, melyről az oktatási intézményeket külön értesíti a múzeum.

Nemzetközi makettkiállítás Mosonmagyaróváron

Thaiföldtől Svédországig, Lengyelországtól Görögországig több mint húsz nemzet makettkészítői közel 1200 alkotással mutatkoztak be Mosonmagyaróváron a XVI. nemzetközi makett­kiállításon. A hazai makettezőkön kívül a legnépesebb csapat Csehországból, Szlovákiából és Lengyelországból érkezett. A város hirtelen pezsgővé vált, a sok turista megtöltötte a szálláshelyeket, sokan több napot töltöttek nálunk.

A Futura is bemutatkozott, a közönség megtekinthette a mobil planetáriumot a rendezvényen.

(Balassa Tamás felvétele)

Kortárs Művészeti Panoráma

Három éve határozta el néhány festő, grafikus, hogy Kortárs Művészeti Panoráma néven vándorkiállítást szervez, amit a régió jelentősebb településein mutatnak be. Kezdeményezésüket felkarolta Mosonmagyaróvár Város Önkormányzata, és a Rotary Club városi szervezete. Mosonmagyaróvár mellett a csallóközi Somorja és Dunaszerdahely állt a kezdeményezés mellé. A kiállítás rövidítése – KOMP – is jelképszerű, a Duna két partján élő képzőművészeket összekötővé vált. A komp állandó mozgásban van, kapocs az egymás mellett élők között.

Az elmúlt két év bebizonyította a kezdeményezés életszerűségét, fontosságát, s a szervezők mellől nem pártoltak el a támogatók sem, s az idén áprilisban harmadik évfolyamának első tárlata nyílt Mosonmagyaróvárott. Nagyszámú érdeklődő töltötte még meg a Flesch Károly Kulturális Központ kiállítótermét április 13-án. Igaz, tizennégy művész állított ki. Székely Zoltán művészettörténész szerint, aki a tárlat szakmai megnyitóját tartotta, a régió képzőművészetének keresztmetszete látható a kiállító terem falai. Elhozta alkotásait Mosonmagyaróvárra Augustovic Peter, Borbély Károly, Dolán György, Gyenes Gábor, Halmi-Horváth István, Heintz Gábor, Juhász Tibor, Lebó Ferenc, Lipcsey György, Mayer Éva, M. Tóth Judit, Sipeki Zoltán, Szőke Erika és Varga György. A tárlatnyitón verssel köszöntötte a barátokat Böröndi Lajos, kamaramuzsikával a Mosonyi Mihály Zeneiskola tanárai, s megjelent Bárdos Gábor, Somorja polgármestere, Pogány Tibor alpolgármester, s Szabó G. László, Dunaszerdahely alpolgármestere is.

A kiállítás május hatodikáig látható, azt követően Dunaszerdahely polgárai gyönyörködhetnek az alkotásokban. (Fotó: Balassa – Felvételünkön Heintz Gábor alkotása látható.)

Megjelent a Bécsi Napló 2012-2. száma. Innét letölthető:Bécsi Napló, 2012-2.sz.

A Mosonvámegye 2012-7. száma (április 13.) innét letölthető:Mosonvármegye 2012. április 13.

Itt az idő!

Mi lesz veled ausztriai magyar élet?

A recept ismert. Végy egy sikeres kisebbségi szervezetet, amelyik eredményesen, s egységet mutatva megkísérli képviselni a közös érdekeket. Fordítsd egymással szembe embereit, s érd el, hogy szakítsák legalább ketté az egységet, s jöjjön létre több, egymással szembefeszülő csoport. Ne támogasd őket egyformán! Várjál egy ideig, hogy egymással harcolva azok egymást kioltsák. Nagyítsd fel a torzsalkodást, mutass rá arra, hogy nincsen igazi érvényes képviselet, nem tudsz hiteles vezetővel tárgyalni. Szép lassan majd magától megszűnnek a szervezetei, átalakulnak kirándulgató, varrogató, énekelgető csoportokká. S szép lassan majd a kisebbség is megszűnik mint problémaforrás. S akkor az 1920-ban kitűzött célok megvalósulhatnak. Felvidéktől Délvidéken át Ausztriáig.

A recept beválni látszik. S most az ausztriai egyesületeket is elérte a betegség. S kissé távolabbról szemlélve aggodalommal tölti el az embert az, hogy a hiúság, a kicsinyesség, az irigység erősebbnek látszik a megfontolt fölismerésénél. Az, hogy korábbi barát-és fegyvertársak feszülnek egymásnak. Sokszor csak azért,  hogy fontosabbnak akarnak látszani a másiknál.

A kérdés nem ritkán csak az, hogy miért a másik képviseli az „egységes” ausztriai magyarságot Magyarországon. S törik közben szét a vitákban valaha kikovácsolódott egység,  s veszélybe kerül a janicsár módszerek alkalmazása során az egész képviselet.

Ma az ausztriai magyar világot ugyanaz a veszély fenyeget, mint a felvidékit fenyegette, mint a kárpátaljainál „eredményeket” ért el, a megosztás és megosztottság. A viszály nem a kisebbséget szolgálja, hanem annak létét veszélyezteti. S ez diaszpórában  még veszélyesebb.  Ma nem csak arról van szó, hogy megszakadnak barátságok, hogy átrendeződnek a pozíciók, hanem arról is,  hogy nincs annyi érték, hogy a legcsekélyebb pusztítás, félreállás, félreállatás, föladás megengedhető lenne.

Itt az ideje a tiszta beszédnek, az egymás előtti tisztázásoknak, a gyűlölködés, a szekértábor szervezések felszámolásának és a néven nevezéseknek.. Talán még nem késő, talán még pislákol a hamu alatt a parázs.

Böröndi

A rutin nyert a tapasztalatlansággal szemben

Mosonmagyaróvári TE 1904 – Móri SE  1:3  (0:0)

Mosonmagyaróvár  150 néző. Vezette: Gaál Ákos. MTE 1904: Antal, Szabados T., Mészáros T., Farkas, Ladisz­laidesz, Németh B., (Ujvári), Horváth Á., (Schmatovich E.), Darázs, Angyal, Schmatovich G., Madarász (Hajós).Edző: Siska Attila.Móri SE: Varga Z., Handl, Vajay, Trampler, Pongrácz, Bátki, Tóth R., Tar, (Sebestyén B.), Disztl, (Polovitzer), Pet­ruska, Bastovanov. Edző: Sebestyén Ferenc. Gólszerzők: Hajós, ill. Pet­ruska, Bastovanov, Pongrácz.

 Mérkőzés előtti vélemények: Siska Attila: A küzdő szellemmel elégedett voltam Csornán, de a játékkal messze nem. A sok fiatal szerepeltetése miatt, a rutinosabb játékosok is elbizonytalanodtak. Ezt csak az idő fogja orvosolni. Nagyon sokat dolgozunk, azt várom, hogy ebből a mérkőzéseken is láthasson valamit a közönség. Nagyon nehéz ellenfél lesz a jó erőkből álló móri csapat, de bízom a győzelem megszerzésében.

Turány Imre: Reméljük, a jövő csapata hamarosan kirajzolódik és ez eredményekben is meg fog mutatkozni. A mai meccsen örülnék, ha itthon tudnánk tartani a három pontot.

Bálint István törzsszurkoló: Már igen kellene a győzelem, bízom benne, hogy a fiatal csapat minél hamarabb beérik.  

Sebestyén Ferenc: Remélem, egy jó mérkőzést játszunk és szeretnénk három ponttal távozni.

A mérkőzés eseményei:

A 13. percben Pongrácz 18 méteres lövését védte Antal. Két perccel később Bastovanov 22 méteres szabadrúgását szintén hárította a hazai kapus. Az MTE első lehetősége a 20. percben Horváth Á. előtt adódott, de 5 méterről leadott lövését a vendég kapus gyors vetődéssel hárította. A 34. percben Schma­tovich G. verekedte át magát a védőkön, és 16 méteres lövését szögletre hárította Varga. A 46. percben Schmatovich G. ment el a bal oldalon, lapos, beadásszerű lövése alig kerülte el a kaput. 50. perc, egy beívelt labdát Tóth 5 méterről a kapufára fejelte, és a jókor érkező Pet­ruska, 4 méterről a kapu közepébe helyezett. (0:1) A 65. percben ismét Schmatovich G. került jó helyzetbe, de nehéz szögből leadott lövését Varga hárította. A 66. percben eldőlt a mérkőzés, a hazai védelem nagy hibája után az üresen maradt Bastovanov 15 méterről a léc alá lőtt. (0:2) A 74. percben az újonnan beállt Hajós egy szép csel után 16 méterről élesen a jobb alsó sarokba talált. (1:2) A 81. percben Mészáros szabálytalankodott a 16-oson belül, és a túl szigorúan megítélt büntetőt Disztl végezte el, de a bal sarokba tartó labdát Antal bravúrral hárította. A 87. percben Pongrácz kapott pontos labdát, aki a kimozduló Antal mellett, a bal, alsó sarokba lőtt (1:3).        

Az első félidő kiegyenlített küzdelmet hozott. A rutinosabb vendégek ellen a hazai fiatalok szép támadásokat vezettek, de gólhelyzetig egyik csapat sem jutott el. Szünet után az MTE sok helyzetéből csak egyet tudott gólra váltani, míg a vendégek veszélyes kontra támadásai közül hármat értékesítettek. A céltudatosabban játszó móriak megérdemelten nyertek a mérkőzés végére elfáradó hazaiak ellen.  

Jók: Antal, Schmatovich G. ill. Pongrácz, Petruska, Varga Z., Bastovanov. 

Mérkőzés utáni vélemények:

Siska Attila: A rutin nyert ma, a tapasztalatlansággal szemben.

Sebestyén Ferenc: Én azt kaptam, amire számítottam. Felhívtam a játékosaim figyelmét, hogy ne tévessze meg az Óvár eddigi szereplése, amit meg is fogadtak.

Brunner János törzsszurkoló:

Ez a gyenge és eredménytelen játék nem ezen a mérkőzésen kezdődött el. Közel másfél év alatt, másfél csapatnyi játékos hagyta el az MTE csapatát. A helyükre igazolt és az ifiből felkerült játékosok ezt a nem túl magas NB III-as szintet sem ütik meg. A távozó játékosok mind meghatározó játékosok voltak.

Mosonmagyaróvár, 2012. 04. 07.

Sztranyovszky Attila (Nagy Mária felvételei) 

 Észrevétel Húsvét ügyében

A Mosonvármegye március 30-i számában „Feltámadás, újjászületés” címmel Böröndi Lajos írt ünnepi bevezetőt. Ebben szót ejt a Húsvét szó angol, illetve héber nevéről. Ez irányú fejtegetése korrigálásra szorul. Azt írja a szerző, hogy a Húsvét héber neve pészah. (Illik tehát ezt is nagybetűvel írni.) Igaz, hogy Húsvét táján a zsidók is ünnepelnek, és ezt az ünnepet valóban Peszahnak (Peszach) nevezzük. (Ezt hívják angolul Passovernek, nem a katolikus Húsvétot.) Ennek azonban semmi köze a keresztények ünnepéhez, mely Jézus feltámadásához kötődik. A Peszah a zsidók egyiptomi szolgaságból való kiszabadulásának (Exodus) megünneplése, mely Jézus születése előtt 1200 évvel történt. Az ünnep 6-7 napig tart. Első napja a Széder, mely különösen ünnepélyes, és hagyományőrző. Mivel annak idején gyorsan kellett menekülniük, nem volt idő arra, hogy a kenyér megkeljen, ezért kovásztalan kenyeret vittek magukkal. Ennek emlékére a vallásos zsidók Peszah idején kovásztalan kenyeret esznek (macesz, pászka), és igen szigorú étkezési korlátozásokat tartanak be, amelyeket további hagyományokkal egészítenek ki.